Az ifivezetők hat kínja

A Len Kageler „YouthMinistry Survival Guide”  (kb. „Ifivezetők túlélési kézikönyve”) című könyvéhez írt előszavában Duffy Robbins egy felmérés alapján hat olyan problémás területet sorol fel, amikkel a legtöbb ifivezető, ifjúsági munkás küzd és amik aláaknázzák a szolgálatukat, vagy főállású ifjúsági pásztorok esetén az egész karrierjüket. A felmérésben kétezerötszáz ifjúsági munkást kérdeztek meg és így azonosították a legáltalánosabb, legjellemzőbb problémákat:

1. A személyes alkalmatlanság érzése


2. Problémás családi kapcsolatok


3. Egyre fogyatkozó magabiztosság


4. Úgy érzi, hogy nincs megfelelő képzése vagy végzettsége a szolgálathoz


5. Képtelen arra, hogy megszervezze a munkáját, az egyéni munkavégzési szokásait


6. Kiégés

Ugyanebben az előszóban idézi Beth Slevcove gondolatait is, aki ifjúsági munkások számára szervez csendesheteket, képzéseket. Slevcove rámutat arra, hogy a fenti hat pont mögött gyakran lelki problémák húzódnak meg. A saját lelki életük gondozása, táplálása helyett az ifjúsági munkás többet akar szolgálni, jobban akar dolgozni, így egy idő után kimerül és elkeseredik. A Krisztussal való kapcsolat egy ifivezető esetén se a (mindig nagyobb) teljesítményről szól, hanem a szeretetkapcsolatról és azokról a gyümölcsökről, amik a Megváltóval ápolt közösségből fakadnak.

Sok ifjúsági munkás nélkülözi azt a biztonságos helyet (személyt), ahol őszintén előhozakodhatna azokkal a problémákkal, kérdésekkel, amikkel küzd, ahol őszinte lehet, ahol számon kérhető, ahol nem kell a tökéletes ifjúsági lelki vezető képét hordoznia. Épp ezért jobb, ha ezt a kapcsolatot egy olyan hívő személlyel vagy csoporttal tartja fent, ami/aki nem a gyülekezetéhez tartozik.  Sokan nem veszik figyelembe, hogy a szolgálat csapatmunka, nem magányos hősök műfaja!

Ugyanígy vannak a szombat (Szabbat) alapelvével is: Isten nem parancsolta nekünk azt, hogy folyamatosan teljesítsünk, de azt elrendelte, hogy időnként pihenjünk meg nála. (Ez pedig nem egy újabb szolgálatot, teljesítést, extra vallási elfoglaltságot jelent!)

Az ifjúsági munkás identitását nem szabad hogy formálja az a téves gondolat, hogy „az vagy, amit csinálsz”. Épp ezért görcsösen próbálkoznak azzal, hogy népszerűek, elismertek és sikeresek legyenek a szolgálatukban, de ez már nem a szolgálatról szól, hanem az önértékelésükről, amit tévesen összekapcsoltak egy külső, emberi tényezővel.

Szintén sokan úgy képzelik, hogy egy ifivezetőnek mindenáron meg kell felelnie a következő közhelyes képnek: legyen vicces, karizmatikus (nem a lelki irányzati értelmében), extrovertált, menő, stb. Ahelyett, hogy a saját lelki ajándékaikat és személyiségüket adnák bele a szolgálatba, egy olyan képnek próbálnak megfelelni, aminek lehet, hogy nem is tudnak – az viszont biztos, hogy Isten nem arra hívta el őket, hogy mások legyenek, mint aminek megteremtette őket.

A hat „kín” elkerülésének módjaival foglalkozunk majd a következő bejegyzésben.

Forrás: Len Kageler: TheYouth Ministry Survival Guide: How to Thrive and Last for the Long Haul