2013. november 26., kedd

Hány ifis kell egy ifihez? (3 fő)


Ha ifikről beszélgetünk, az első kérdések egyike a létszám szokott lenni (esetleg az ifisek életkora). Bizonyos szempontból ez egy jogos kérdés, de legalább annyira félre is vezethet. Ifiben (és a gyülekezetek esetén is!) a létszám és a minőség nem feltétlenül áll egyenes arányban egymással, már ha a minőséget bibliai értelemben nézzük. Istent nem a létszámadatok érdeklik, hanem az, hogy a tagok vele és egymással való kapcsolata mennyire felel meg annak a példának, amit ő Krisztussal és az egyházzal elénk adott. A mostani sorozatban szeretném megmutatni azt, hogy az ifjúsági szolgálat milyensége, minősége és mélysége nem függ a létszámtól, minden létszámnak megvannak a maga erősségei, kihívásai, feladatai és buktatói. Épp ezért az adott pillanatban elérhető számú fiatallal kell a létszámnak megfelelő módon foglalkozni ahhoz, hogy egészséges, érett hívővé válhassanak és ezzel megalapozhassák azt a természetes növekedést, ami a Biblia szerint a Jézushoz tartozó közösségek sajátja.

A sorozat előző részében azzal foglalkoztunk, hogy mit kezdjünk azzal, ha csak egy elérhető fiatalunk van: tanítványozzuk. A Biblia szerint minden hívőnek tovább kell lépnie a tanítvánnyá válás felé, hogy később ő maga is tanítvánnyá tegyen másokat, tehát a tanítványozás nem csak az egy fős ifi feladata, de kétségtelen, hogy itt a legkönnyebb. (Máris láthatjuk a nagyobb ifik egyik nagy kihívását és sok esetben hiányosságát!) Ha elkezdünk tanítványozni és Isten növekedést ad (a hívő fiatal életén keresztül, vagy a gyülekezeten keresztül érkeznek új fiatalok, esetleg a „derült égből”, mindenféle gyülekezeti kapcsolat nélkül), akkor oda kell figyelnünk arra, hogy a nagyobb létszámból fakadó lehetőségek miatt ne hagyjuk hátra a személyes, tanítványozó kapcsolatokat! Ideális esetben (és a Bibliának megfelelő módon) minden hívő fiatalnak kellene legyen személyes tanítványozó kapcsolata egy idősebb, érettebb hívővel, aki egyrészt Isten szeretetét jeleníti meg a számára, átsegíti a kezdeti (és későbbi) nehézségeken, számon tartja, tanítja, imádságban hordozza. A tanítványozó kapcsolatban erre a feladatra is fel kell készítenünk a fiatalokat, illetve a felnőtt gyülekezeti tagok közül is meg kell próbálnunk erre alkalmas (vagy alkalmassá tehető) testvéreket bevonni ebbe a feladatba. Igaz az is, hogy a fiatalok a pörgős helyeket, a menő programokat (vagyis a nagyobb létszámot felmutató dolgokat) kedvelik, de ugyanakkor keresik az mély, valódi személyes kapcsolatokat is, még ha ezt nem is mondják ki nyíltan.

2013. november 16., szombat

Hány ifis kell egy ifihez? (1 fő)


Az előző részben arról írtam, hogy az ifjúsági szolgálat nincs létszámhoz kötve, nem kell egy minimális keret, ami mindenképpen szükséges a szolgálat elindításához. Nulla főnél kezdtük, amit a leendő vezető arra használhat fel, hogy felkészüljön a szolgálatra, kialakítsa a támogató hátteret és azt a szokást is, hogy folyamatosan képezze magát. Ez egyébként minden létszámnál szükséges és soha sem késő visszatérni ide. Ez igaz lesz minden szintre: akkor érdemes továbblépni a következőre, ha a megelőző szinteket erősen és működőképesen tudjuk tartani. Jelen esetben az, hogy elkezdünk személyesen foglalkozni valakivel nem mentesít minket az alól, hogy továbbra is imádkozzunk, tanuljunk és csapatban gondolkodjunk.

Ha viszont már valamennyire készen állunk (és teljesen soha nem leszünk készen! („Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” Filippi 3,14 3,14 ), akkor körülnézhetünk, hogy van-e legalább egy fiatal, akivel tudunk foglalkozni? És ha van:

1 fő

Van egy (vagy két) magányos fiatal hívőnk a gyülekezetben vagy a gyülekezethez lazábban kapcsolódva. Vagyis ha ifjúsági szolgálatra kaptunk elhívást, van szolgálati területünk.