Ha
ifikről beszélgetünk, az első kérdések egyike a létszám
szokott lenni (esetleg az ifisek életkora). Bizonyos szempontból ez
egy jogos kérdés, de legalább annyira félre is vezethet. Ifiben
(és a gyülekezetek esetén is!) a létszám és a minőség nem
feltétlenül áll egyenes arányban egymással, már ha a minőséget
bibliai értelemben nézzük. Istent nem a létszámadatok érdeklik,
hanem az, hogy a tagok vele és egymással való kapcsolata mennyire
felel meg annak a példának, amit ő Krisztussal és az egyházzal
elénk adott. A mostani sorozatban szeretném megmutatni azt, hogy az
ifjúsági szolgálat milyensége, minősége és mélysége nem függ
a létszámtól, minden létszámnak megvannak a maga erősségei,
kihívásai, feladatai és buktatói. Épp ezért az adott
pillanatban elérhető számú fiatallal kell a létszámnak
megfelelő módon foglalkozni ahhoz, hogy egészséges, érett hívővé
válhassanak és ezzel megalapozhassák azt a természetes
növekedést, ami a Biblia szerint a Jézushoz tartozó közösségek
sajátja.
A sorozat előző részében azzal foglalkoztunk, hogy mit kezdjünk
azzal, ha csak egy elérhető fiatalunk van: tanítványozzuk. A
Biblia szerint minden hívőnek tovább kell lépnie a tanítvánnyá
válás felé, hogy később ő maga is tanítvánnyá tegyen
másokat, tehát a tanítványozás nem csak az egy fős ifi
feladata, de kétségtelen, hogy itt a legkönnyebb. (Máris
láthatjuk a nagyobb ifik egyik nagy kihívását és sok esetben
hiányosságát!) Ha elkezdünk tanítványozni és Isten növekedést
ad (a hívő fiatal életén keresztül, vagy a gyülekezeten
keresztül érkeznek új fiatalok, esetleg a „derült égből”,
mindenféle gyülekezeti kapcsolat nélkül), akkor oda kell
figyelnünk arra, hogy a nagyobb létszámból fakadó lehetőségek
miatt ne hagyjuk hátra a személyes, tanítványozó kapcsolatokat!
Ideális esetben (és a Bibliának megfelelő módon) minden hívő
fiatalnak kellene legyen személyes tanítványozó kapcsolata egy
idősebb, érettebb hívővel, aki egyrészt Isten szeretetét
jeleníti meg a számára, átsegíti a kezdeti (és későbbi)
nehézségeken, számon tartja, tanítja, imádságban hordozza. A
tanítványozó kapcsolatban erre a feladatra is fel kell készítenünk
a fiatalokat, illetve a felnőtt gyülekezeti tagok közül is meg
kell próbálnunk erre alkalmas (vagy alkalmassá tehető)
testvéreket bevonni ebbe a feladatba. Igaz az is, hogy a fiatalok a
pörgős helyeket, a menő programokat (vagyis a nagyobb létszámot
felmutató dolgokat) kedvelik, de ugyanakkor keresik az mély, valódi
személyes kapcsolatokat is, még ha ezt nem is mondják ki nyíltan.
Minden
lészámbeli lépcsőre, így a mostanira is igaz: a korábbi létszám
nem egy kezdeti szakasz, amit ha meghaladunk, akkor hátra hagyunk,
hanem egy olyan alkotóelem, amit meg kell őrizni és a nagyobb
létszámba építeni. Biológiai példával élve: a sejtfal nem
teszi szükségtelenné a sejtmagot, a szerv nem teszi szükségtelenné
az azt alkotó sejteket és a bőr főleg nem teszi szükségtelenné
mindazt, ami a testet felépíti. Ha létszámban is elkezd növekedni
az ifjúsági szolgálatunk, vigyázzunk, hogy a végén ne egy
szalmával (szénával, pozdorjával) kitömött bábut kapjunk a
végén!
A
bibliai számsort követve nézzük meg a következő létszámot:
3 fő
Három
fő és egy vezető már egy klasszikus kiscsoport. Klasszikus, mert
magának Jézusnak is volt egy ilyen kiscsoportja. (Péter, János,
Jakab). Három fő az, ahol még nagyon fontosak a személyes
kapcsolatok, ahol még mélyre lehet menni, ahol „vas élesítheti
a vasat.” (Példabeszédek 27,17) Itt szintén kívánatos lenne
a szolgálóval azonos nemű csoportösszetétel, bár van példa
működőképes vegyes kiscsoportokra is, de jobb, ha egynemű
csoportokat célzunk meg. (Maradjunk addig a tanítványozó szinten,
amíg nem érjük el a kiscsoporthoz való létszámot, illetve
dolgozzunk azon, hogy legyen külön szolgáló a fiúknak és a
lányoknak.)
A
kiscsoport már csoport, de a kapcsolatokat tekintve közelebb áll a
tanítványozó szolgálathoz. A tanítás mellett (illetve azt
elmélyítve) fontos szerepet játszik a tagok lelki építése. A
csoport rendszeres időközönként találkozik (ez lehet az
ifiszolgálat számára kijelölt heti idő is), de a találkozások
ideje és helyszíne rugalmas, mert ennyi embert még könnyű
mozgatni. Ne ragaszkodjunk a nagyobb csoportoknak való formákhoz,
Dávid sem tudott járni Saul páncéljában! Nem kell ragaszkodnunk
egy kötött időhöz, főleg nem egy helyhez, nem kell saját
„liturgiát” sem kialakítani, bár természetesen nem tilos.
Épp
ezért a kiscsoport alkalmai változatosak lehetnek:
igetanulmányozás, imaközöség, beszélgetés, vitafórum, de
ugyanúgy minőségi alkalom lehet egy közös fagyizás, meccsnézés,
mozizás, egy idősebb gyülekezeti tag vagy egy másik ifi
meglátogatása is, egy-egy konferenciára, táborba való közös
elmenetel. Fontos közösségépítő dolog lehet a társasjáték,
LAN-parti, kirándulás, egymás otthonának meglátogatása. A
kiscsoportban nem csak szavakkal, hanem a (lelki) életünk
példájával is formálunk, feltéve, ha tudunk őszinték lenni. A
kiscsoportban a vezetővel való személyes kapcsolat mellett már a
más hívőkkel való közösséget is meg lehet élni. A
kiscsoporttal együtt meg lehet például látogatni gyülekezeti
tagokat, családokat is, beleértve a gyülekezet vezetőit is.
Fontos,
hogy már az elején tudatosítsuk, mi a csoport célja, hova akarunk
eljutni. Maga a cél gyakorlatilag adott: a csoportban megélni az
életet formáló keresztyén közösséget, Isten dicsőségére és
az ő országának (királyságának) építésére törekedni. De
jó, ha a csoport ezt a saját szavaival tudja megfogalmazni, ha
„belülről” fakad. A cél eléréséhez vezető út pedig már
változatosabb lehet, szintén a csoport tagjaihoz és a csoporthoz
magához igazodva – akár többször is utánigazítva. (Pl. ha a
csoport lelkileg érettebb lesz, akkor változhat az együtt töltött
idő hangsúlya, előrébb jöhet a közös bibliatanulmányozás
vagy szolgálat, imaközösség).
Ha
egy ifi felépítésének kezdeti szakaszában vezetünk
kiscsoportot, ennek a kiscsoportnak nyitottnak és evangelizálónak
kell lennie: folyamatosan tudatosítva azt, hogy ez egy hívő, lelki
célokkal rendelkező csoport és nem egy zárt klikk, készen kell
állnia új tagok beépítésére és megfelelő létszám elérése
esetén az osztódásra is. Tudatosítsuk, hogy egy egészséges
keresztyén közösségnek fontos jellemzője a növekedés:
növekedés lelkiekben és növekedés létszámban egyaránt.
Tanulmányozzunk közösen olyan igeszakaszokat, amik erről szólnak
(elvetett mag, ősgyülekezet). Legyen a csoport identitásának
része az, hogy növekedésre vannak elhívva, legfőképpen lelki
növekedésre: Isten Igéjének ismeretében, az Istennel megélt
kapcsolatukban és a hívőkkel való közösségükben egyaránt, és
ennek a növekedésnek az eszköze a kiscsoport. (A kiscsoport nem
cél, hanem eszköz!)
Ha
számokat nézünk, vehetjük úgy, hogy öt főig még egyben
tartjuk a csoportot, de hat főnél szétoszthatjuk két hármas
csoportra (ha van hozzá megfelelő vezető!). De ha úgy látjuk,
hogy működik egy nagyobb létszámú csoport is, akkor hagyhatjuk
őket egyben is, erre nincs általánosan érvényes recept. Arra is
vigyázni kell, az osztódás megterhelheti, megviselheti a
csoportot, minden embernek, így a fiataloknak és véges számú az,
hogy mennyi tartalmas emberi kapcsolatot tud létrehozni. Vegyük
úgy, hogy ez egy különleges szakasz, egy ifi felépítése és
később az újonnan érkezőkből formálhatunk új csoportokat,
vagy már meglévő csoportba vonhatunk be egy-két főt, akik
beleillenek a régebbi csoporttagok közé.
Ha
egy már meglévő, nagyobb ifiközösségből alakítunk
csoportokat, akkor helyezzünk még nagyobb hangsúlyt a lelki
növekedésre, a tanítványság megélésére és az arra való
felkészülésre, hogy majd a fiatalok is tanítványokat neveljenek.
Ebben az esetben a létszámbeli növekedés kérdése másodlagos,
Isten nem a dugig megtöltött ifiteremben, hanem az engedelmes
szívekben gyönyörködik. Ne kapkodjuk el a csoportok kialakítását
és legyünk nyitottak az utólagos igazításokra. Ifivezetőként
nem biztos, hogy átlátjuk azokat a viszonyokat a fiatalok közt,
amik fontosak lehetnek egy kis, szoros közösség kialakításában,
a szeret-nem szeret hozzáállásokat, a személyiségek
kompatibilitását. Mivel ez a csoport sem öncélú, ezért nem kell
megijedni az esetleges különbözőségektől sem („vas élesíti
a vasat”), de fontos, hogy kialakuljon egy biztonságos, bizalmas,
a növekedésnek jó alapot adó csoportlégkör, ezt pedig nem
biztos, hogy elérjük az első leosztásra. Egy nagyobb ifi részét
képező kiscsoportnál az a jó, ha hosszú távon együtt tud
maradni és így elmélyíteni a tagok közti, Krisztusra mutató
kapcsolatokat. (Ehhez az idő mellett fókusz is kell, attól még,
hogy keresztyén fiatalokat rakunk össze, nem garantált a köztük
kialakuló kapcsolatok lelki mélysége, sőt, felerősíthetik egymás lelki apátiáját.)
Ha
a kiscsoport(ok) mellett van egy nagyobb istentiszteleti közösség
(ifióra, bibliaóra, gyülekezeti istentisztelet), ahova a csoport
tagjai is járnak, a csoportalkalmakat felhasználhatjuk arra, hogy a
nagyobb alkalmon hallott igehirdetéseket, tanításokat
feldolgozzuk, átbeszéljük. Egy ilyen igehirdetés-alapú
kiscsoportos modell Larry Osborne „Sticky Church” (kb. „Ragadós
gyülekezet”) modellje, amiről itt (fogok írni). Egy átgondolt,
felépített kérdéssorral nagyon mélyen át tudjuk beszélni és
személyessé tudjuk tenni a tanításokat, közelebb kerülve ahhoz,
hogy az igének ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk. De
(mint minden kiscsoportnál) figyeljünk itt is arra, hogy a fiatalok
legalább annyit beszéljenek, mint a vezető! Ehhez meg kell
tanulnunk jól kérdezni és jól hallgatni (a hallgatás nem egyenlő
azzal, hogy nagy nehezen kivárom azt az időt, mikor mondhatom én a
magamét!). A kérdezés „művészetéről” és a
(meg)hallgatásról itt (fogok írni).
Errea címkére kattintva elolvashatjuk a kiscsoportokról szóló egyéb
blogbejegyzéseket az Ifiműhelytől! (A hozzá tartozó lista
bővülni fog.)
Ide
kattintva letölthető (lesz) egy .pdf, ami általam összeállított,
különféle kiscsoportos beszélgetésekhez való kérdéssorokat
tartalmaz.
További létszámok:
Ajánlott
irodalom: Small Groups from Start to Finish, Céltudatos ifjúsági szolgálat, 8. fejezet, Ifjúságépítők, 12. fejezet
(Kiscsoportos közösségépítés), Sticky Church, Middle School Minisrtry 15. fejezet (Get Small),
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése