2013. november 26., kedd

Hány ifis kell egy ifihez? (3 fő)


Ha ifikről beszélgetünk, az első kérdések egyike a létszám szokott lenni (esetleg az ifisek életkora). Bizonyos szempontból ez egy jogos kérdés, de legalább annyira félre is vezethet. Ifiben (és a gyülekezetek esetén is!) a létszám és a minőség nem feltétlenül áll egyenes arányban egymással, már ha a minőséget bibliai értelemben nézzük. Istent nem a létszámadatok érdeklik, hanem az, hogy a tagok vele és egymással való kapcsolata mennyire felel meg annak a példának, amit ő Krisztussal és az egyházzal elénk adott. A mostani sorozatban szeretném megmutatni azt, hogy az ifjúsági szolgálat milyensége, minősége és mélysége nem függ a létszámtól, minden létszámnak megvannak a maga erősségei, kihívásai, feladatai és buktatói. Épp ezért az adott pillanatban elérhető számú fiatallal kell a létszámnak megfelelő módon foglalkozni ahhoz, hogy egészséges, érett hívővé válhassanak és ezzel megalapozhassák azt a természetes növekedést, ami a Biblia szerint a Jézushoz tartozó közösségek sajátja.

A sorozat előző részében azzal foglalkoztunk, hogy mit kezdjünk azzal, ha csak egy elérhető fiatalunk van: tanítványozzuk. A Biblia szerint minden hívőnek tovább kell lépnie a tanítvánnyá válás felé, hogy később ő maga is tanítvánnyá tegyen másokat, tehát a tanítványozás nem csak az egy fős ifi feladata, de kétségtelen, hogy itt a legkönnyebb. (Máris láthatjuk a nagyobb ifik egyik nagy kihívását és sok esetben hiányosságát!) Ha elkezdünk tanítványozni és Isten növekedést ad (a hívő fiatal életén keresztül, vagy a gyülekezeten keresztül érkeznek új fiatalok, esetleg a „derült égből”, mindenféle gyülekezeti kapcsolat nélkül), akkor oda kell figyelnünk arra, hogy a nagyobb létszámból fakadó lehetőségek miatt ne hagyjuk hátra a személyes, tanítványozó kapcsolatokat! Ideális esetben (és a Bibliának megfelelő módon) minden hívő fiatalnak kellene legyen személyes tanítványozó kapcsolata egy idősebb, érettebb hívővel, aki egyrészt Isten szeretetét jeleníti meg a számára, átsegíti a kezdeti (és későbbi) nehézségeken, számon tartja, tanítja, imádságban hordozza. A tanítványozó kapcsolatban erre a feladatra is fel kell készítenünk a fiatalokat, illetve a felnőtt gyülekezeti tagok közül is meg kell próbálnunk erre alkalmas (vagy alkalmassá tehető) testvéreket bevonni ebbe a feladatba. Igaz az is, hogy a fiatalok a pörgős helyeket, a menő programokat (vagyis a nagyobb létszámot felmutató dolgokat) kedvelik, de ugyanakkor keresik az mély, valódi személyes kapcsolatokat is, még ha ezt nem is mondják ki nyíltan.


Minden lészámbeli lépcsőre, így a mostanira is igaz: a korábbi létszám nem egy kezdeti szakasz, amit ha meghaladunk, akkor hátra hagyunk, hanem egy olyan alkotóelem, amit meg kell őrizni és a nagyobb létszámba építeni. Biológiai példával élve: a sejtfal nem teszi szükségtelenné a sejtmagot, a szerv nem teszi szükségtelenné az azt alkotó sejteket és a bőr főleg nem teszi szükségtelenné mindazt, ami a testet felépíti. Ha létszámban is elkezd növekedni az ifjúsági szolgálatunk, vigyázzunk, hogy a végén ne egy szalmával (szénával, pozdorjával) kitömött bábut kapjunk a végén!

A bibliai számsort követve nézzük meg a következő létszámot:

3 fő

Három fő és egy vezető már egy klasszikus kiscsoport. Klasszikus, mert magának Jézusnak is volt egy ilyen kiscsoportja. (Péter, János, Jakab). Három fő az, ahol még nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, ahol még mélyre lehet menni, ahol „vas élesítheti a vasat.” (Példabeszédek 27,17) Itt szintén kívánatos lenne a szolgálóval azonos nemű csoportösszetétel, bár van példa működőképes vegyes kiscsoportokra is, de jobb, ha egynemű csoportokat célzunk meg. (Maradjunk addig a tanítványozó szinten, amíg nem érjük el a kiscsoporthoz való létszámot, illetve dolgozzunk azon, hogy legyen külön szolgáló a fiúknak és a lányoknak.)

A kiscsoport már csoport, de a kapcsolatokat tekintve közelebb áll a tanítványozó szolgálathoz. A tanítás mellett (illetve azt elmélyítve) fontos szerepet játszik a tagok lelki építése. A csoport rendszeres időközönként találkozik (ez lehet az ifiszolgálat számára kijelölt heti idő is), de a találkozások ideje és helyszíne rugalmas, mert ennyi embert még könnyű mozgatni. Ne ragaszkodjunk a nagyobb csoportoknak való formákhoz, Dávid sem tudott járni Saul páncéljában! Nem kell ragaszkodnunk egy kötött időhöz, főleg nem egy helyhez, nem kell saját „liturgiát” sem kialakítani, bár természetesen nem tilos.

Épp ezért a kiscsoport alkalmai változatosak lehetnek: igetanulmányozás, imaközöség, beszélgetés, vitafórum, de ugyanúgy minőségi alkalom lehet egy közös fagyizás, meccsnézés, mozizás, egy idősebb gyülekezeti tag vagy egy másik ifi meglátogatása is, egy-egy konferenciára, táborba való közös elmenetel. Fontos közösségépítő dolog lehet a társasjáték, LAN-parti, kirándulás, egymás otthonának meglátogatása. A kiscsoportban nem csak szavakkal, hanem a (lelki) életünk példájával is formálunk, feltéve, ha tudunk őszinték lenni. A kiscsoportban a vezetővel való személyes kapcsolat mellett már a más hívőkkel való közösséget is meg lehet élni. A kiscsoporttal együtt meg lehet például látogatni gyülekezeti tagokat, családokat is, beleértve a gyülekezet vezetőit is.

Fontos, hogy már az elején tudatosítsuk, mi a csoport célja, hova akarunk eljutni. Maga a cél gyakorlatilag adott: a csoportban megélni az életet formáló keresztyén közösséget, Isten dicsőségére és az ő országának (királyságának) építésére törekedni. De jó, ha a csoport ezt a saját szavaival tudja megfogalmazni, ha „belülről” fakad. A cél eléréséhez vezető út pedig már változatosabb lehet, szintén a csoport tagjaihoz és a csoporthoz magához igazodva – akár többször is utánigazítva. (Pl. ha a csoport lelkileg érettebb lesz, akkor változhat az együtt töltött idő hangsúlya, előrébb jöhet a közös bibliatanulmányozás vagy szolgálat, imaközösség).

Ha egy ifi felépítésének kezdeti szakaszában vezetünk kiscsoportot, ennek a kiscsoportnak nyitottnak és evangelizálónak kell lennie: folyamatosan tudatosítva azt, hogy ez egy hívő, lelki célokkal rendelkező csoport és nem egy zárt klikk, készen kell állnia új tagok beépítésére és megfelelő létszám elérése esetén az osztódásra is. Tudatosítsuk, hogy egy egészséges keresztyén közösségnek fontos jellemzője a növekedés: növekedés lelkiekben és növekedés létszámban egyaránt. Tanulmányozzunk közösen olyan igeszakaszokat, amik erről szólnak (elvetett mag, ősgyülekezet). Legyen a csoport identitásának része az, hogy növekedésre vannak elhívva, legfőképpen lelki növekedésre: Isten Igéjének ismeretében, az Istennel megélt kapcsolatukban és a hívőkkel való közösségükben egyaránt, és ennek a növekedésnek az eszköze a kiscsoport. (A kiscsoport nem cél, hanem eszköz!)

Ha számokat nézünk, vehetjük úgy, hogy öt főig még egyben tartjuk a csoportot, de hat főnél szétoszthatjuk két hármas csoportra (ha van hozzá megfelelő vezető!). De ha úgy látjuk, hogy működik egy nagyobb létszámú csoport is, akkor hagyhatjuk őket egyben is, erre nincs általánosan érvényes recept. Arra is vigyázni kell, az osztódás megterhelheti, megviselheti a csoportot, minden embernek, így a fiataloknak és véges számú az, hogy mennyi tartalmas emberi kapcsolatot tud létrehozni. Vegyük úgy, hogy ez egy különleges szakasz, egy ifi felépítése és később az újonnan érkezőkből formálhatunk új csoportokat, vagy már meglévő csoportba vonhatunk be egy-két főt, akik beleillenek a régebbi csoporttagok közé.

Ha egy már meglévő, nagyobb ifiközösségből alakítunk csoportokat, akkor helyezzünk még nagyobb hangsúlyt a lelki növekedésre, a tanítványság megélésére és az arra való felkészülésre, hogy majd a fiatalok is tanítványokat neveljenek. Ebben az esetben a létszámbeli növekedés kérdése másodlagos, Isten nem a dugig megtöltött ifiteremben, hanem az engedelmes szívekben gyönyörködik. Ne kapkodjuk el a csoportok kialakítását és legyünk nyitottak az utólagos igazításokra. Ifivezetőként nem biztos, hogy átlátjuk azokat a viszonyokat a fiatalok közt, amik fontosak lehetnek egy kis, szoros közösség kialakításában, a szeret-nem szeret hozzáállásokat, a személyiségek kompatibilitását. Mivel ez a csoport sem öncélú, ezért nem kell megijedni az esetleges különbözőségektől sem („vas élesíti a vasat”), de fontos, hogy kialakuljon egy biztonságos, bizalmas, a növekedésnek jó alapot adó csoportlégkör, ezt pedig nem biztos, hogy elérjük az első leosztásra. Egy nagyobb ifi részét képező kiscsoportnál az a jó, ha hosszú távon együtt tud maradni és így elmélyíteni a tagok közti, Krisztusra mutató kapcsolatokat. (Ehhez az idő mellett fókusz is kell, attól még, hogy keresztyén fiatalokat rakunk össze, nem garantált a köztük kialakuló kapcsolatok lelki mélysége, sőt, felerősíthetik egymás lelki   apátiáját.)

Ha a kiscsoport(ok) mellett van egy nagyobb istentiszteleti közösség (ifióra, bibliaóra, gyülekezeti istentisztelet), ahova a csoport tagjai is járnak, a csoportalkalmakat felhasználhatjuk arra, hogy a nagyobb alkalmon hallott igehirdetéseket, tanításokat feldolgozzuk, átbeszéljük. Egy ilyen igehirdetés-alapú kiscsoportos modell Larry Osborne „Sticky Church” (kb. „Ragadós gyülekezet”) modellje, amiről itt (fogok írni). Egy átgondolt, felépített kérdéssorral nagyon mélyen át tudjuk beszélni és személyessé tudjuk tenni a tanításokat, közelebb kerülve ahhoz, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk. De (mint minden kiscsoportnál) figyeljünk itt is arra, hogy a fiatalok legalább annyit beszéljenek, mint a vezető! Ehhez meg kell tanulnunk jól kérdezni és jól hallgatni (a hallgatás nem egyenlő azzal, hogy nagy nehezen kivárom azt az időt, mikor mondhatom én a magamét!). A kérdezés „művészetéről” és a (meg)hallgatásról itt (fogok írni).

Errea címkére kattintva elolvashatjuk a kiscsoportokról szóló egyéb blogbejegyzéseket az Ifiműhelytől! (A hozzá tartozó lista bővülni fog.)

Ide kattintva letölthető (lesz) egy .pdf, ami általam összeállított, különféle kiscsoportos beszélgetésekhez való kérdéssorokat tartalmaz.

További létszámok:

0 – 1 – 3 – 7 – 12 – 40


Ajánlott irodalom: Small Groups from Start to Finish, Céltudatos ifjúsági szolgálat, 8. fejezet, Ifjúságépítők, 12. fejezet (Kiscsoportos közösségépítés), Sticky Church, Middle School Minisrtry 15. fejezet (Get Small),

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése