A
felnőtté válás nem könnyű és nem is megy automatikusan –
jogilag az ember persze felnőtté válik a tizennyolcadik
születésnapján, de ez nem garantálja azt, hogy már elérte azt
az érettséget, ami egy felnőttől elvárható lenne. Sőt, sokan
egész életükben gyerekek vagy kamaszok maradnak bizonyos dolgokban
– igen, köztük hívők is.
Az
alábbi lista tizenegy olyan lépésről, kérdésről szól, amiken
sikeresen túl kell jutni ahhoz, hogy olyan felnőttek legyünk,
amilyennek Isten is látni akar minket.
„Mikor
gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint
gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá
lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.”
(1Kor 13,11)
1.
Az új, megváltozott testi tulajdonságok elfogadása.
2.
Az új értelmi képességekhez való alkalmazkodás, az új
képességek használatba vétele és fejlesztése.
3.
Az iskolában megkívánt új követelményekhez való alkalmazkodás.
4.
A szóbeli kifejezőkészség magasabb szintre emelése, a gondolatok
pontosabb megfogalmazása.
5.
A személyes identitás kialakítása: „Ki vagyok én?”
6.
Kialakítani a felnőttkori hivatás céljait: „Mi akarok lenni,
mivel akarok foglalkozni?”
7.
Kialakítani a szülőktől való pszichológiai és érzelmi
függetlenséget.
8.
Stabil és gyümölcsöző kapcsolatok kialakítása a kortársakkal.
9.
Megtanulni együtt élni a szexualitással és uralni azt.
10.
Kialakítani a személyes értékrendet.
11.
Kialakítani az érett viselkedést, az érzelmi reakciók,
késztetések fölötti uralmat.
(TimelessYouth Ministry, 142. oldal)
Hogyan
tudjuk a fenti pontoknak hasznát venni az ifjúsági munkában, a
fiatalok felé való szolgálatban? Véleményem szerint nem
feltétlenül úgy, hogy tanítási vagy igehirdetési témákat
csinálunk belőlük – bár érdemes felfedezni, hogy milyen igei
alapok vannak az egyes lépések mögött. A tanítvánnyá tétel
azt is jelenti, hogy a megtért fiataloknak segítünk egyre inkább
olyanná formálódni, amilyennek Isten látni akarja őket – a
felnőtté, érett személyiséggé válás pedig egyértelműen
Isten akarata. Viszont ezen kérdések némelyike túlságosan
személyes és összetett ahhoz, hogy letudhatnánk egy tanítással
vagy igehirdetéssel a dolgot – legyen az bármilyen remek tanítás
vagy igehirdetés.
Hogyan
használjuk tehát őket?
Először
is tartsunk önvizsgálatot és vegyünk végig minden egyes pontot,
megvizsgálva azt, hogy mi, mint ifivezetők, mennyire vagyunk
érettek, felnőttek ebben a kérdésben. Könnyen lehet, hogy vannak
olyan területek, ahol megmaradtunk kamasznak vagy gyermeknek –
márpedig nem tudunk oda vezetni senkit, ahol mi még nem tartunk. Ez
a legfontosabb: az érett, felnőtt hívők nevelnek érett, felnőtt
hívőket, ezért ha a fiatalokat akarjuk építeni, építsük
először magunkat. Utána lehet, hogy ez „magától” át fog
sugározni a példán keresztül. Ha úgy találjuk, hogy valamelyik
területen még nem értünk el oda, ahova kellett volna, találjuk
meg azt, hogy milyen segítséget kaphatunk hozzá, lelkigondozótól,
vezetőtől, a társunktól vagy olyan testvérünktől, aki bírja a
bizalmunkat. (Ahhoz, hogy tanítványokat neveljünk, nekünk is
tanítvánnyá kell válnunk.)
Bizonyos
területekről beszélhetünk konkrétan, foglalkozhatunk velük
tanításon, kiscsoportban is ( identitás, hivatás, értékrend),
de ez is csak úgy fog működni, ha a vezető nem csak beszél róla,
hanem meg is éli.
Egyes
területeket fejleszthetjük úgy, hogy az ifin belül alkalmat adunk
a változó képességek használatára, bátorítjuk, biztatjuk őket
a fejlődő képességeik próbálgatására és pozitív töltetű,
de reális visszajelzéseket adunk. (Értelmi képességek, szóbeli
kifejezőkészség, iskolai követelmények). Ilyen alkalmak
lehetnek: rövid tanításokra, áhítatokra való felkérés
(segítés a felkészülésben, gyakorlásban, kiértékeléssel,
bátorítással), kiscsoportos beszélgetések vezetésével való
megbízás, álláspont, vélemény megfogalmazására való
lehetőség (sok ilyen igei téma is van, szinte minden olyan eset,
ahol az igét gyakorlati módon kell alkalmazni, pl. öltözködés,
kultúra, szociális média használata, párkapcsolatok, stb – ha
csak azt várjuk el tőlük, hogy papagáj módjára visszamondják
azt, amit mi tanítunk ezekről a kérdésekről, akkor kiskorú
viselkedésre biztatjuk őket és csak tejjel táplálunk. Ez nem azt
jelenti, hogy az igei igazságokat megváltoztatjuk, ha a többség
másként gondolja, mert az igei igazságok nem konszenzus kérdései,
de lehet úgy is tanítani, hogy közben megismerjük a tanítottak
véleményét, gondolatait is, sőt, a – kulturált – vitától
sem kell tartani. Jézus is tanított úgy, hogy a tanítványait
kérdezte és még több tanítása született egy-egy vita közben.)
De
nem kell csak "elméleti" síkon maradni, az ifjúsági
munka során arra is biztosíthatunk alkalmakat, hogy a komolyabb
fizikai képességeiket is biztonságos, Istennek kedves, ugyanakkor
kihívást is jelentő módon próbálgassák a fiatalok, legyen az
egy nagyobb túra, a gyülekezeti teremben/imaházban közösen
átvirrasztott éjszaka vagy egy missziói projekt.
Taníthatunk
vitakultúrát is – rendezhetünk például bírósági tárgyalást
valamelyik bibliai konfliktus köré építve (pl. Dávidot bíróság
elé állítják a Betshabé-Úriás ügy miatt), eközben nem csak a
bibliai történettel ismerkedünk meg alaposan, de a szóbeli
képességeinket, kifejezésmódunkat is fejlesztjük. De a legtöbb
közösségben spontán módon is kialakulnak viták (nem feltétlenül
veszekedések), ahol látszik az, hogy ki hogyan kezeli azt, ha
másnak eltérő a véleménye valamivel kapcsolatban. Ezek alkalmak
arra, hogy fejlesszük a kapcsolódó képességeket, rámutassunk
arra, hogy ki hol tart ebben.
Bizonyos
témák személyes beszélgetéseken, lelkigondozáson kerülhetnek
elő, leginkább háttértudásként, akár az egymással,
kortársakkal való konfliktusok kezelésében (gyümölcsöző
kapcsolatok kialakítása), a szülőkkel kapcsolatos kérdésekben
(a tízparancsolatban előírt tisztelet megtartása mellett
felnőttként függetlenedni is kell és ez már a kamaszkorban
elindul), érzelmi kérdések, értékrendi kérdések – ha a
vezető tisztában van vele, hova kell eljutni, jobban tud olyan
kérdéseket feltenni, amik segítségével tisztábban láthat,
jobban tud tanácsokat adni, konkrétabb dolgokért tud imádkozni.
De,
ahogy az elején is írtam, a legfontosabb dolog az, hogy ez a lista
a vezető listája legyen, az ő érettségének, felnőttségének
mércéje, hiányosságok esetén a vezető cselekvési terve. Ahol a
fiatalokat valóban felnőtté vált, érett, felelősségteljes
szolgálók vezetik, ott ők is jó eséllyel ilyenné válnak. Ahol
a vezető – legyen papíron akár többször is tizennyolc éves –
még kihívásokkal küzd némelyik téren, ott előállhat a „vak
vezet világtalant” esete.
Forrás:
Lee
Vukich, Steve
Vandegriff: TimelessYouth Ministry, 142. oldal lábjegyzete, idézi Prof. Robert
Havinghurst írását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése