2014. január 3., péntek

Tizenegy lépés a kamaszkorból a felnőtté válás felé


A felnőtté válás nem könnyű és nem is megy automatikusan – jogilag az ember persze felnőtté válik a tizennyolcadik születésnapján, de ez nem garantálja azt, hogy már elérte azt az érettséget, ami egy felnőttől elvárható lenne. Sőt, sokan egész életükben gyerekek vagy kamaszok maradnak bizonyos dolgokban – igen, köztük hívők is.

Az alábbi lista tizenegy olyan lépésről, kérdésről szól, amiken sikeresen túl kell jutni ahhoz, hogy olyan felnőttek legyünk, amilyennek Isten is látni akar minket.

Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” 
(1Kor 13,11)


1. Az új, megváltozott testi tulajdonságok elfogadása.

2. Az új értelmi képességekhez való alkalmazkodás, az új képességek használatba vétele és fejlesztése.

3. Az iskolában megkívánt új követelményekhez való alkalmazkodás.

4. A szóbeli kifejezőkészség magasabb szintre emelése, a gondolatok pontosabb megfogalmazása.

5. A személyes identitás kialakítása: „Ki vagyok én?”

6. Kialakítani a felnőttkori hivatás céljait: „Mi akarok lenni, mivel akarok foglalkozni?”

7. Kialakítani a szülőktől való pszichológiai és érzelmi függetlenséget.

8. Stabil és gyümölcsöző kapcsolatok kialakítása a kortársakkal.

9. Megtanulni együtt élni a szexualitással és uralni azt.

10. Kialakítani a személyes értékrendet.

11. Kialakítani az érett viselkedést, az érzelmi reakciók, késztetések fölötti uralmat.


Hogyan tudjuk a fenti pontoknak hasznát venni az ifjúsági munkában, a fiatalok felé való szolgálatban? Véleményem szerint nem feltétlenül úgy, hogy tanítási vagy igehirdetési témákat csinálunk belőlük – bár érdemes felfedezni, hogy milyen igei alapok vannak az egyes lépések mögött. A tanítvánnyá tétel azt is jelenti, hogy a megtért fiataloknak segítünk egyre inkább olyanná formálódni, amilyennek Isten látni akarja őket – a felnőtté, érett személyiséggé válás pedig egyértelműen Isten akarata. Viszont ezen kérdések némelyike túlságosan személyes és összetett ahhoz, hogy letudhatnánk egy tanítással vagy igehirdetéssel a dolgot – legyen az bármilyen remek tanítás vagy igehirdetés.

Hogyan használjuk tehát őket?

Először is tartsunk önvizsgálatot és vegyünk végig minden egyes pontot, megvizsgálva azt, hogy mi, mint ifivezetők, mennyire vagyunk érettek, felnőttek ebben a kérdésben. Könnyen lehet, hogy vannak olyan területek, ahol megmaradtunk kamasznak vagy gyermeknek – márpedig nem tudunk oda vezetni senkit, ahol mi még nem tartunk. Ez a legfontosabb: az érett, felnőtt hívők nevelnek érett, felnőtt hívőket, ezért ha a fiatalokat akarjuk építeni, építsük először magunkat. Utána lehet, hogy ez „magától” át fog sugározni a példán keresztül. Ha úgy találjuk, hogy valamelyik területen még nem értünk el oda, ahova kellett volna, találjuk meg azt, hogy milyen segítséget kaphatunk hozzá, lelkigondozótól, vezetőtől, a társunktól vagy olyan testvérünktől, aki bírja a bizalmunkat. (Ahhoz, hogy tanítványokat neveljünk, nekünk is tanítvánnyá kell válnunk.)

Bizonyos területekről beszélhetünk konkrétan, foglalkozhatunk velük tanításon, kiscsoportban is ( identitás, hivatás, értékrend), de ez is csak úgy fog működni, ha a vezető nem csak beszél róla, hanem meg is éli.

Egyes területeket fejleszthetjük úgy, hogy az ifin belül alkalmat adunk a változó képességek használatára, bátorítjuk, biztatjuk őket a fejlődő képességeik próbálgatására és pozitív töltetű, de reális visszajelzéseket adunk. (Értelmi képességek, szóbeli kifejezőkészség, iskolai követelmények). Ilyen alkalmak lehetnek: rövid tanításokra, áhítatokra való felkérés (segítés a felkészülésben, gyakorlásban, kiértékeléssel, bátorítással), kiscsoportos beszélgetések vezetésével való megbízás, álláspont, vélemény megfogalmazására való lehetőség (sok ilyen igei téma is van, szinte minden olyan eset, ahol az igét gyakorlati módon kell alkalmazni, pl. öltözködés, kultúra, szociális média használata, párkapcsolatok, stb – ha csak azt várjuk el tőlük, hogy papagáj módjára visszamondják azt, amit mi tanítunk ezekről a kérdésekről, akkor kiskorú viselkedésre biztatjuk őket és csak tejjel táplálunk. Ez nem azt jelenti, hogy az igei igazságokat megváltoztatjuk, ha a többség másként gondolja, mert az igei igazságok nem konszenzus kérdései, de lehet úgy is tanítani, hogy közben megismerjük a tanítottak véleményét, gondolatait is, sőt, a – kulturált – vitától sem kell tartani. Jézus is tanított úgy, hogy a tanítványait kérdezte és még több tanítása született egy-egy vita közben.)

De nem kell csak "elméleti" síkon maradni, az ifjúsági munka során arra is biztosíthatunk alkalmakat, hogy a komolyabb fizikai képességeiket is biztonságos, Istennek kedves, ugyanakkor kihívást is jelentő módon próbálgassák a fiatalok, legyen az egy nagyobb túra, a gyülekezeti teremben/imaházban közösen átvirrasztott éjszaka vagy egy missziói projekt.

Taníthatunk vitakultúrát is – rendezhetünk például bírósági tárgyalást valamelyik bibliai konfliktus köré építve (pl. Dávidot bíróság elé állítják a Betshabé-Úriás ügy miatt), eközben nem csak a bibliai történettel ismerkedünk meg alaposan, de a szóbeli képességeinket, kifejezésmódunkat is fejlesztjük. De a legtöbb közösségben spontán módon is kialakulnak viták (nem feltétlenül veszekedések), ahol látszik az, hogy ki hogyan kezeli azt, ha másnak eltérő a véleménye valamivel kapcsolatban. Ezek alkalmak arra, hogy fejlesszük a kapcsolódó képességeket, rámutassunk arra, hogy ki hol tart ebben.

Bizonyos témák személyes beszélgetéseken, lelkigondozáson kerülhetnek elő, leginkább háttértudásként, akár az egymással, kortársakkal való konfliktusok kezelésében (gyümölcsöző kapcsolatok kialakítása), a szülőkkel kapcsolatos kérdésekben (a tízparancsolatban előírt tisztelet megtartása mellett felnőttként függetlenedni is kell és ez már a kamaszkorban elindul), érzelmi kérdések, értékrendi kérdések – ha a vezető tisztában van vele, hova kell eljutni, jobban tud olyan kérdéseket feltenni, amik segítségével tisztábban láthat, jobban tud tanácsokat adni, konkrétabb dolgokért tud imádkozni.

De, ahogy az elején is írtam, a legfontosabb dolog az, hogy ez a lista a vezető listája legyen, az ő érettségének, felnőttségének mércéje, hiányosságok esetén a vezető cselekvési terve. Ahol a fiatalokat valóban felnőtté vált, érett, felelősségteljes szolgálók vezetik, ott ők is jó eséllyel ilyenné válnak. Ahol a vezető – legyen papíron akár többször is tizennyolc éves – még kihívásokkal küzd némelyik téren, ott előállhat a „vak vezet világtalant” esete.

Forrás: Lee Vukich, Steve Vandegriff: TimelessYouth Ministry, 142. oldal lábjegyzete, idézi Prof. Robert Havinghurst írását.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése