Hány ifis kell egy ifihez? (12 fő)

Az ifik létszámáról szóló sorozat mai részével elérkeztünk az egyik legismertebb bibliai csoportlétszámhoz. Csoportdinamikai szempontból sem véletlen, hogy Jézus tizenkét tanítványt választott: tizenkét fő fölött mindegyik csoport kisebb alcsoportokat alakít ki magán belül, egyszerűen az ember képtelen ennyi társsal szorosabb kapcsolatot fenntartani. Ez nem jelent feltétlenül klikkesedést, ez egy természetes folyamat. Ha egy növekvő ifiről van szó, akkor ez a létszám lehet az a határ, amit nehezen tudnak átlépni, épp a fenti okok miatt: ha jönnek is új látogatók, vagy nem ragadnak meg, vagy cserélődnek a tagok, kimennek a „hátsó ajtón”.

Míg kinézetében, egy alkalom menetében a 12+ fős ifi nem nagyon különbözik az előző kategóriától (7fő), a háttérben, a „motorháztető alatt” az ifivezetőnek lehet, hogy nagyon tudatos munkát kell végeznie ahhoz, hogy a lelki és létszámbeli növekedés ne akadjon meg.

Néhány gondolat, ötlet ezzel kapcsolatban:

- törekedjünk arra, hogy az ifinek folyamatosan legyenek közös, az egész közösséget egybefogó élményei: legyenek olyan játékokaz ifin, amit közösen végeznek, amik alatt mindenki összekerülhet mindenkivel (tudatosan bontsuk fel az ilyenkor ösztönösen kialakuló, összeszokott csoportokat), legyenek kirándulások, más ifi meglátogatása (ahol működik az „ők és mi” élmény is).

- biztosítsunk olyan alkalmakat, ahol spontán módon is „keveredhetnek” a kisebb csoportok, ahol kapcsolatokat teremthetnek egymással vagy jobban megismerhetik a többi ifist. Nagyon jó módszer erre a társasjáték: hozzunk, hozzanak otthonról játékokat és az ifin legyen elég idő társasozni. Természetesen a vezetők is üljenek a táblák mellé!

- vonjunk be idősebb, felnőtt szolgálókat, akikre bízzunk kisebb csoportokat, hogy senki se vesszen el. Tizenakárhányt főt nem tud egy szolgáló gondozni, a frontális, prédikáló tanítás pedig nem elég az érett hívők nevelésére. Személyes, lelki tartalommal megtöltött kapcsolatok is kellenek. Ezzel megelőzhetjük (vagy kezelhetjük) a lelki közönyösség, a „hívő apátia” kialakulását is, ami nagyon is veszélyezteti az információkkal elárasztott de tartalmas, mély kapcsolatok nélkül élő keresztény fiatalokat. (Főleg a gyülekezetben felnövőket.)

- állítsuk az ifiseket újabb és újabb kihívások elé, hogy ne érezzék azt, hogy ők már mindent elértek azzal, hogy megtértek és rendszeresen gyülekezeti alkalmakra járnak. Kapjanak feladatokat az ifin belül és kívül is (nem csak népszerűeket, el is mosogathatnak a végén), szervezzenek evangélizációs alkalmakat, programokat (itt sokszor a belső hatás fontosabb, mint a külső, az új tagok szerzése), emeljük a „lelki lécet” is, vonjuk be minél többjüket egy tanítványozó kapcsolatba, kérdezzünk rá (nem számonkérő módon!) arra, hogy mi foglalkoztatja őket lelki téren, miért imádkozzunk értük, stb.

Neil Cole közösségi csoportlétszámokra vonatkozó felosztása szerint a 12-15 fős csoport felel meg a régi (nagy)családi közösségnek. Ez az a létszám, ahol még fenntartható egy bizonyos intimitás, személyesség, védettség, de ugyanakkor elég nagy ahhoz, hogy megférjen benne több különféle személyiségű, stílusú ember, létrehozva egyfajta csoportdinamikát. (Cole, 145.old kk.) Magasabb létszámnál már jobban megjelenik a személytelenség, nem csak lehetőség, hanem egyfajta természetes következmény is lesz az, ha egyesek megbújnak a tömegben, ismeretlenek, megközelíthetetlenek maradnak. A 12-15 fős, családjellegű közösség talán a legmegfelelőbb arra, hogy a személyes igényeket be tudják tölteni a tagjai, az erősek természetes módon hordozzák a gyengéket, tér legyen a lelki növekedés számára is.

A család-párhuzam rámutat a létszám erősségeire és gyengeségeire is. Ma már ritka az ilyen létszámú, funkcionáló családi közösség, talán ezért is várunk el olyanokat egy ilyen csoporttól, amire az nem képes. Egy 12 fős csoport már nem lesz annyira mély lelkileg, mint egy kisebb, mondjuk 2-3 fős közösség, ami a tanítványozás elsődleges terepe. Ugyanarra a kérdésre ugyanazoktól az emberektől mély válaszokat kapunk négy vagy hatszemközt, de hallgatást vagy jól bejáratott hívő közhelyeket tizenkét fő társaságában. Másrészről egy 12 fős csoport általában nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy nagy, külső dolgokra legyen képes. Ha van egy jól alakuló, szervezett ifi, a gyülekezetek szeretnek sok mindent rájuk bízni, gyerekprogram, idősek látogatása, konferencia szervezése, vasárnapi iskolába való besegítés, kampányszerű akciók („missziós” út, fizikai tevékenységek), stb. stb. Az is lehet, hogy ez az igény magából az ifiből indul ki, szeretnének nagyobb dolgokat csinálni, megmutatni magukat másoknak, konferenciaszervezéssel középpontba kerülni – ezek mind jó dolgok, de nem veszik figyelembe a csoportdinamikai törvényeket. Ha a család-párhuzamnál maradunk, a család fő feladata nem az, hogy kifelé produkáljon, hanem az, hogy a tagjai számára egy biztonságos, fejlődést előidéző környezetet, hátteret biztosítson. Ha az ifivezetőt a családfő párhuzamába helyezzük: nem azt tartjuk jó apának, aki erején felül dolgozik a családért (jól fizető, magas státuszú állás, másodállás, stb.), majd még szervez pár menő programot a családnak, hogy együtt is legyenek (külföldi nyaralás, koncert, állatkert, vidámpark), hanem inkább az a jó apa, aki sok időt tölt a feleségével, gyerekeivel, ismeri őket, foglalkozik velük, örül az első lépéseiknek, együtt sír velük ha kell, megvédi és tanácsolja őket, és mindenekfelett jelen van, álarcok és pózok nélkül. Nyilván nem kell kijátszani a két dolgot egymás ellen (pl. családi nyaralást és az együtt töltött hétköznapokat), de talán lehet érezni a fontossági sorrendet. Lényeg a lényeg: egy 12-15 fős ifi fő feladata az, hogy egy tiszta, biztos lelki hátteret biztosítson a tagok növekedésének egyfajta gyülekezeti családként.

Mindezt pedig csak úgy teheti meg, ha a tagok közti kapcsolatokban jelen vannak a korábbi kategóriákból megismert pozitív elemek, hiszen a család nem a titulustól vagy a létszámtól lesz család, hanem a tagok közti kapcsolatok minőségétől.

További létszámok:

0 – 1 – 3 – 7 – 12 – 40

Ajánlott irodalom:

Neil Cole: Church3.0 145-147 old., Ifjúságépítők 12. fejezet, Céltudatosifjúsági szolgálat 8. fejezet,

Kapcsolódó bejegyzések:

Klikk és kiscsoport összehasonlítása

Amikor nincs növekedés: az ifi átalakult baráti körré