2015. július 31., péntek

A (meg)hallgatás


"Nemrégiben az egyik nagy gyülekezet kiscsoportokért felelős lelkésze megkérdezte tőlem, hogy mit tanítson a kiscsoportvezetők képzésén. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen hirtelen tört ki belőlem a válasz: "Tanítsd meg őket hallgatni!" Majdnem zavarba is jöttem amiatt, hogy ilyen hevesen válaszoltam.
(Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend: Működőképes kiscsoportok, 152. old)

A csoportvezető (ide értve az ifivezetőt is) egyik legfontosabb szolgálata az, hogy hallgasson, hogy meghallgasson. Ez könnyűnek tűnhet, de nem az. A hallgatás nem a beszéd hiányát jelenti. Az a vezető, aki nem tud hallgatni, segítés helyett egyenesen akadályozhatja azt a folyamatot, amit segíteni akar. Ez hatványozottan igaz a fiatalok, a kamaszok esetén. A fiatalok úgy látják a felnőtteket, akik folyton csak beszélnek nekik, tanítani, okítani, kiigazítani akarják őket, de annál kevésbé kíváncsiak arra, hogy ők (a kamaszok) mit gondolnak. Sok fiatal esetén sajnos ez a gyülekezeti szolgálókkal és a szülőkkel kapcsolatos élményeikre is igaz. Az, hogy ifivezetőként mennyire leszünk hitelesek és eredményesek, nagy részben attól függ, hogy mennyire leszünk képesek meghallgatni a csoportunkba tartozó fiatalokat a csoportban vagy egyénileg.