2015. július 31., péntek

A (meg)hallgatás


"Nemrégiben az egyik nagy gyülekezet kiscsoportokért felelős lelkésze megkérdezte tőlem, hogy mit tanítson a kiscsoportvezetők képzésén. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen hirtelen tört ki belőlem a válasz: "Tanítsd meg őket hallgatni!" Majdnem zavarba is jöttem amiatt, hogy ilyen hevesen válaszoltam.
(Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend: Működőképes kiscsoportok, 152. old)

A csoportvezető (ide értve az ifivezetőt is) egyik legfontosabb szolgálata az, hogy hallgasson, hogy meghallgasson. Ez könnyűnek tűnhet, de nem az. A hallgatás nem a beszéd hiányát jelenti. Az a vezető, aki nem tud hallgatni, segítés helyett egyenesen akadályozhatja azt a folyamatot, amit segíteni akar. Ez hatványozottan igaz a fiatalok, a kamaszok esetén. A fiatalok úgy látják a felnőtteket, akik folyton csak beszélnek nekik, tanítani, okítani, kiigazítani akarják őket, de annál kevésbé kíváncsiak arra, hogy ők (a kamaszok) mit gondolnak. Sok fiatal esetén sajnos ez a gyülekezeti szolgálókkal és a szülőkkel kapcsolatos élményeikre is igaz. Az, hogy ifivezetőként mennyire leszünk hitelesek és eredményesek, nagy részben attól függ, hogy mennyire leszünk képesek meghallgatni a csoportunkba tartozó fiatalokat a csoportban vagy egyénileg.


Mi nem a (meg)hallgatás?


- nem az, hogy csak várok arra, hogy mikor beszélhetek végre én

- nem az, hogy rácsapok egy dologra, amit a másik mondott és gyorsan kioktatom, akár bibliai igékkel vagy igazságokkal („Istenre kellene tekintened”...stb)

Hogyan mutathatjuk azt, hogy valóban meghallgatjuk azt, aki megoszt velünk valamit?


- tartsunk fent szemkontaktust (ne bámuljunk mereven, de ne is a sarokba nézzünk)

- kicsit hajoljunk közelebb, egyes gondolatoknál bólintsunk, ne fonjuk össze magunk előtt a karjainkat!
- ne féljünk a szünettől, a csendtől, lehet, hogy idő kell, amíg megfogalmazódnak a gondolatok

- tegyünk fel olyan kérdéseket, amik segítenek pontosabban megfogalmazni a gondolatokat. Ezzel azt is mutatjuk, hogy figyelünk és próbálunk valóban megérteni. Ezt meg is fogalmazhatjuk: "Ezt azért kérdezem, mert szeretném jobban megérteni."

- a fontosabb gondolatokat visszatükrözhetünk: "Tehát úgy látod, hogy ez nem volt igazságos veled szemben?" "Úgy érzed, hogy ennek így nem volt értelme?"

- hangsúlyozzuk azt, hogy nem "jó" vagy "rossz" válaszokat, kijelentéseket akarunk hallani, hanem azt, amit a fiatal igaznak érez (akkor is, ha mi nem érezzük ugyanezt, várjuk meg, amíg pontos képet kapunk! A korai kioktatással vagy akár véleménymondással lezárhatjuk a további kapcsolatépítés lehetőségét.)

Az empátia fontossága és csapdalehetőségei


- az empátia (együttérzés, beleérző-képesség) fontos, hogy megértsük a fiatal álláspontját, nézőpontját. Ehhez ki kell lépni a saját szerepünkből és megpróbálni beleképzelni magunkat az övébe.

- az, hogy valaki igaznak érez valamit, nem jelenti azt, hogy ez valóban igaz is. Fontos, hogy megértsük, miért érez úgy, de ez a megérzés ne legyen azonosulás, ne fogadjuk el azt, hogy tényleg így van.

- tartsunk fent egy egészséges kételkedést. Meg is fogalmazhatjuk ezt, de csak akkor, ha már biztosítottuk a fiatalt arról, hogy megértettük az ő álláspontját. Ez különösen fontos akkor, ha két fiatal közti konfliktusról van szó, ha látványosan az egyikük oldalára állunk, a másikukat elveszíthetjük - de az is lehet, hogy mindkettőjüket. A kételkedés megfogalmazása előtt feltehetünk olyan kérdéseket, amik segítségével lehet, hogy másik fél fogja új nézőpontból, tisztábban látni a saját helyzetét. 

A hallgatás és a beszéd


- sokszor a legnagyobb eredményt a meghallgatás puszta ténye adja, maga az a dolog, hogy az adott kérdés (ami nem feltétlenül egy probléma, lehet egy terv vagy egy kérdés is) szavak formáját öltötte és egy megbízható felnőttnek ezeket a szavakat elmondták és meghallgatásra találtak - és még a jó kapcsolatuk is megmaradt ezzel a felnőttel. Sokszor azért nem mernek az emberek (még barátok, testvérek sem) elmondani számukra fontos dolgokat a másiknak, mert attól félnek, hogy ezzel elveszítik a másikkal való jó kapcsolatot. 

- nem kell minden ilyen beszélgetésben kimondani a végső igazságokat és tanácsokat

- a beszélgetések vége legyen nyitott a továbblépés felé: zárjuk egy imádsággal (közösen vagy csak a fiatalért való hangos imádság, amelyiket szívesebben veszi), egy nehezebb kérdés esetén egy újabb beszélgetés felajánlásával, az adott kérdéssel kapcsolatos utánanézéssel.
Forrás:

Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend: Making Small Groups Work


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése