"Nemrégiben
az egyik nagy gyülekezet kiscsoportokért felelős lelkésze
megkérdezte tőlem, hogy mit tanítson a kiscsoportvezetők
képzésén. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen hirtelen tört
ki belőlem a válasz: "Tanítsd meg őket hallgatni!"
Majdnem zavarba is jöttem amiatt, hogy ilyen hevesen válaszoltam.
(Dr.
Henry Cloud - Dr. John Townsend: Működőképes kiscsoportok, 152. old)
A
csoportvezető (ide értve az ifivezetőt is) egyik legfontosabb
szolgálata az, hogy hallgasson, hogy meghallgasson. Ez
könnyűnek tűnhet, de nem az. A hallgatás nem a beszéd hiányát
jelenti. Az a vezető, aki nem tud hallgatni, segítés helyett
egyenesen akadályozhatja azt a folyamatot, amit segíteni akar. Ez
hatványozottan igaz a fiatalok, a kamaszok esetén. A fiatalok úgy
látják a felnőtteket, akik folyton csak beszélnek nekik,
tanítani, okítani, kiigazítani akarják őket, de annál kevésbé
kíváncsiak arra, hogy ők (a kamaszok) mit gondolnak. Sok fiatal
esetén sajnos ez a gyülekezeti szolgálókkal és a szülőkkel
kapcsolatos élményeikre is igaz. Az, hogy ifivezetőként mennyire
leszünk hitelesek és eredményesek, nagy részben attól függ,
hogy mennyire leszünk képesek meghallgatni a csoportunkba tartozó
fiatalokat a csoportban vagy egyénileg.
Mi nem a (meg)hallgatás?
-
nem az, hogy csak várok arra, hogy mikor beszélhetek végre én
-
nem az, hogy rácsapok egy
dologra, amit a másik mondott és gyorsan kioktatom, akár bibliai
igékkel vagy igazságokkal („Istenre kellene
tekintened”...stb)
Hogyan mutathatjuk azt, hogy valóban meghallgatjuk azt, aki megoszt velünk valamit?
-
tartsunk fent szemkontaktust (ne bámuljunk mereven, de ne is a
sarokba nézzünk)
-
kicsit hajoljunk közelebb, egyes gondolatoknál bólintsunk, ne
fonjuk össze magunk előtt a karjainkat!
-
ne féljünk a szünettől, a csendtől, lehet, hogy idő kell, amíg
megfogalmazódnak a gondolatok
-
tegyünk fel olyan kérdéseket, amik segítenek pontosabban
megfogalmazni a gondolatokat. Ezzel azt is mutatjuk, hogy figyelünk
és próbálunk valóban megérteni. Ezt meg is fogalmazhatjuk: "Ezt
azért kérdezem, mert szeretném jobban megérteni."
-
a fontosabb gondolatokat visszatükrözhetünk: "Tehát
úgy látod, hogy ez nem volt igazságos veled szemben?" "Úgy
érzed, hogy ennek így nem volt értelme?"
-
hangsúlyozzuk azt, hogy nem "jó" vagy "rossz"
válaszokat, kijelentéseket akarunk hallani, hanem azt, amit a
fiatal igaznak érez (akkor is, ha mi nem érezzük ugyanezt, várjuk
meg, amíg pontos képet kapunk! A korai kioktatással vagy akár
véleménymondással lezárhatjuk a további kapcsolatépítés
lehetőségét.)
Az empátia fontossága és csapdalehetőségei
-
az empátia (együttérzés, beleérző-képesség) fontos, hogy
megértsük a fiatal álláspontját, nézőpontját. Ehhez ki kell
lépni a saját szerepünkből és megpróbálni beleképzelni
magunkat az övébe.
-
az, hogy valaki igaznak érez valamit, nem jelenti azt, hogy ez
valóban igaz is. Fontos, hogy megértsük, miért érez úgy, de ez
a megérzés ne legyen azonosulás, ne fogadjuk el azt, hogy tényleg
így van.
-
tartsunk fent egy egészséges kételkedést. Meg is fogalmazhatjuk
ezt, de csak akkor, ha már biztosítottuk a fiatalt arról, hogy
megértettük az ő álláspontját. Ez különösen fontos akkor, ha
két fiatal közti konfliktusról van szó, ha látványosan az
egyikük oldalára állunk, a másikukat elveszíthetjük - de az is
lehet, hogy mindkettőjüket. A kételkedés megfogalmazása előtt feltehetünk olyan kérdéseket, amik segítségével lehet, hogy másik fél fogja új nézőpontból, tisztábban látni a saját helyzetét.
A hallgatás és a beszéd
-
sokszor a legnagyobb eredményt a meghallgatás puszta ténye adja,
maga az a dolog, hogy az adott kérdés (ami nem feltétlenül egy
probléma, lehet egy terv vagy egy kérdés is) szavak formáját
öltötte és egy megbízható felnőttnek ezeket a szavakat
elmondták és meghallgatásra találtak - és még a jó kapcsolatuk is megmaradt ezzel a felnőttel. Sokszor azért nem mernek az emberek (még barátok, testvérek sem) elmondani számukra fontos dolgokat a másiknak, mert attól félnek, hogy ezzel elveszítik a másikkal való jó kapcsolatot.
-
nem kell minden ilyen beszélgetésben kimondani a végső
igazságokat és tanácsokat
-
a beszélgetések vége legyen nyitott a továbblépés felé: zárjuk
egy imádsággal (közösen vagy csak a fiatalért való hangos
imádság, amelyiket szívesebben veszi), egy nehezebb kérdés
esetén egy újabb beszélgetés felajánlásával, az adott
kérdéssel kapcsolatos utánanézéssel.
Forrás:
Dr. Henry Cloud - Dr. John
Townsend: Making Small Groups Work
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése