„ A technológiát használva a
fiatalok akkor is azonnal kapcsolatba léphetnek egymással, ha
fizikailag messze is vannak. A kedvenc közösségi oldalaikon
barátok százaival dicsekedhetnek – valahogy mégis magányosnak
érzik magukat. Azok az eszközök, amik a kapcsolatok ápolását
ígérik, csak hiányérzetet hagynak bennük, mindig többet akarnak
– és ez nem véletlenül van így. Az e-barátok nem tudják
betölteni a kézzel fogható, valódi kapcsolatok utáni igényt a
fiatalok életében. Akár felismerjük, akár nem, mindannyian
személyes, szemtől-szembeni kapcsolatokra vágyunk. Mert szükségünk
van rájuk.”
(Idézet a könyvből )
Jonathan McKee könyvében a személyes
kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, olyan személyes
kapcsolatokét, amik nélkül a szerző szerint nem lehet hatékony
ifjúsági munkát végezni. Elméleti háttérként a kortárs
fiatalok egyre inkább leépülő és kiüresedő kapcsolatairól
közöl adatokat, illetve több megközelítésből foglalkozik az
evangélizáció és a személyes kapcsolatok viszonyával, nem
utolsósorban Jézus különféle emberekkel való találkozásait
vizsgálva. Kimutatja, hogy az evangéliumokban Jézus szolgálatának
nagyobb része személyes, szemtől-szembeni beszélgetésekből áll
és csak kisebb részben nagy tömeg előtti tanításokból.
De a könyv nagyobbik része
gyakorlati: hat nagy csoportot vázol fel, amikbe az ifjúsági
munkával kapcsolatban álló fiatalok tartozhatnak, mindegyik
csoportról részletes leírást ad és tanácsokat azzal
kapcsolatban, hogy az ifjúsági munkás hogyan foglalkozzon ezekkel
a fiatalokkal – hogyan építsen kapcsolatot velük és hogyan
segítse őket tovább. Szó esik arról is, hogy a fiatalokkal
foglalkozó ifjúsági munkás milyen határokat húzzon meg önmaga,
családja és a fiatalok védelme céljából (nálunk sem ismeretlen
sem a szolgálatért a családját feláldozó hívő, sem az egyházi
közegben történő, fiatalok kárára történő szexuális
visszaélés). Segítséget találunk a könyvben azzal kapcsolatban
is, hogyan formálhatjuk a fiatalokkal foglalkozó szolgálócsoport
gondolkodását a kapcsolatok fontosnak tartásának irányába. Ez
már csak azért is fontos, mert a „hagyományos” tanító,
prédikáló ifiszolgálattal szemben a kapcsolatokon keresztül való
szolgálat esetén egy tanító (mentor) sokkal kevesebb fiatalt tud
elérni, így sokkal nagyobb szükség van hasonló szemléletű,
felkészült szolgatársakra.
Az, hogy az ifjúsági munkában
kiemelt fontosságot kell(ene) tulajdonítani a személyes
kapcsolatoknak, nem új gondolat. Az eredeti nyelven 1988-ban,
magyarul 2005-ben megjelent Ifjúságépítők (Jim Burns: The
Youth Builder) első fejezetének is ez a címe: Mi a
kapcsolatteremtő ifjúsági munka?, és számos egyéb példát
lehetne hozni a szakirodalomból, ami a kapcsolatok fontosságát
hangsúlyozza. Amit Jonathan McKee hozzátesz ehhez a témához, az
az, hogy a gyülekezettel kapcsolatba kerülő fiatalokat hat
csoportba osztja és minden csoporttal kapcsolatban kidolgozza azt,
hogy lehet megszólítani őket, kapcsolatot építeni velük és
segíteni nekik abban, hogy továbblépjenek. A hat csoport a
következő:
Evangélizáció
|
Tanítványozás
|
||||
A „még mit nem!' fiatal | A nem érdeklődő fiatal | A dolgokat felmérő, ismerkedő fiatal | Stagnáló, megrekedt fiatal | Növekvő fiatal | Szolgálatot kereső fiatal |
> > > A lelki növekedés iránya >
> >
|
(Megjegyzés: a fiatalok kategóriákba
sorolásának épp úgy lehetnek előnyei mint hátrányai. Előnye
az, hogy a lelki helyzetét beazonosítva kézhez kapunk ötleteket,
megközelítési módokat, amik segíthetnek nekünk abban, hogy
szólítsuk meg, hogyan inspiráljuk fejlődésre. A nagy képet
nézve is adhat egyfajta látást az ifjúsági munkásnak,
perspektívát, ami túlmutat azon az elképzelésen, hogy az
ifjúsági munka egyenlő minél több fiatal gyülekezetbe
hozásával, gyülekezet közelében tartásával, akár lelki
mélységek nélkül is, pusztán a létszám vonzásában élve. A
kategóriák hátránya lehet az, ha mindenképpen rá akarjuk húzni
valamelyik lépcsőfokot valakire. Mindenki másmilyen, mindenki
másmilyen lelki utat jár be, ráadásul ez a fejlődés nem minden
esetben lineáris. Egy megtért fiatal életében is lehetnek
törések, visszaesések vagy egyéb, traumára adott válaszok, ami
miatt úgy kezd viselkedni, mint egy vallást elutasító nem hívő.
Ez esetben nem lehet vele úgy foglalkozni, mintha még soha sem
hallotta volna az evangéliumot vagy nem járt volna hívő
közösségben. Egy gyülekezetbe született, felnőtt fiatal is
lehet az „evangélizáció” csoportba osztott kategóriába
tartozó, még akkor is, ha minden alkalmon ott van, bemerítkezett
és aktív a szervezett programokon. Sőt, sok gyülekezetben felnőtt
fiatal lép ki úgy az önálló, felnőtt életébe, hogy a „még
mit nem” csoportba tartozik... (Lásd még: You Lost Me ).
A könyvvel foglalkozó bejegyzés következő részében megnézünk pár dolgot, amit az egyes csoportokról fontosnak gondol a szerző.
Részlet a könyvből:
A Mr. Krabs (Rák úr) szolgálati
módszer
Azok a keresztények, akik ezt a
módszert követik, olyan megszállottan hirdetik Krisztust, amilyen
megszállottan a Spongyabob népszerű szereplője, Rák úr próbál
pénzt csinálni. Minden Spongyabob rajongó tudja, hogy ha Rák úr
felbukkan valahol, csak egy célja lehet vele: még gazdagabb akar
lenni.
Néhány keresztyén pont így van az
evangélizálással is. A Rák úr stílusú szolgálat azt
sulykolja, hogy minden szükséges módon evangélizálnunk kell. A
módszer kedvelői sokféle konfrontatív módszert használnak:
traktátusokat, kérdőíveket, trükkös fogásokat, csupa olyat,
amitől azt remélik, hogy a keresztyének ezek segítségével majd
valahogy szóba hozhatják a Jézusos témát.
Évekkel ezelőtt a fiamat a vasárnapi
iskolán megtanították egy ilyen módszerre. Kapott egy szép kis
traktátust, aminek a tetején egy pénztárca élethű képe
csillogott, pár kikandikáló bankjeggyel. Ha leraktad ezt a
traktátust a parkban egy pad alá vagy egy piknikezőhely mellé,
könnyen igazi pénztárcának nézhették az arra járók. Persze
amikor a (még) boldog megtalálója felvette a csalóka kis
traktátust és kinyitotta, valami ilyesmi szöveg fogadta: „Ne
legyél nagyon csalódott! Amit most találtál, sokkal többet ér,
mint akármennyi pénzt!” Ezután a traktátus beszélt Isten
szeretetéről, bűnről, Jézusról... Értjük, gondolom.
A Rák úr-módszer csakis az
eredményre koncentrál. „Meg kell osztanunk Jézust! Kit érdekel
az, hogy mennyi embert riasztunk el a módszereinkkel!”
A nyilvánvaló probléma az a tény,
hogy a módszer áldozatai (a járulékos veszteségek) sokszorosan
felülmúlják a pozitív eredményeket. Persze a módszer támogatói
majd így védekeznek: „Ha csak egy ember is megtért, már
megérte!” Persze, felejtsük el azt a több százat, aki meg ezek
után látni sem akarja a keresztyéneket...
(3. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése