2015. augusztus 6., csütörtök

Kapcsolódj! – valódi kapcsolatok egy elszigetelt világban



A technológiát használva a fiatalok akkor is azonnal kapcsolatba léphetnek egymással, ha fizikailag messze is vannak. A kedvenc közösségi oldalaikon barátok százaival dicsekedhetnek – valahogy mégis magányosnak érzik magukat. Azok az eszközök, amik a kapcsolatok ápolását ígérik, csak hiányérzetet hagynak bennük, mindig többet akarnak – és ez nem véletlenül van így. Az e-barátok nem tudják betölteni a kézzel fogható, valódi kapcsolatok utáni igényt a fiatalok életében. Akár felismerjük, akár nem, mindannyian személyes, szemtől-szembeni kapcsolatokra vágyunk. Mert szükségünk van rájuk.”
(Idézet a könyvből )

Jonathan McKee könyvében a személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, olyan személyes kapcsolatokét, amik nélkül a szerző szerint nem lehet hatékony ifjúsági munkát végezni. Elméleti háttérként a kortárs fiatalok egyre inkább leépülő és kiüresedő kapcsolatairól közöl adatokat, illetve több megközelítésből foglalkozik az evangélizáció és a személyes kapcsolatok viszonyával, nem utolsósorban Jézus különféle emberekkel való találkozásait vizsgálva. Kimutatja, hogy az evangéliumokban Jézus szolgálatának nagyobb része személyes, szemtől-szembeni beszélgetésekből áll és csak kisebb részben nagy tömeg előtti tanításokból.


De a könyv nagyobbik része gyakorlati: hat nagy csoportot vázol fel, amikbe az ifjúsági munkával kapcsolatban álló fiatalok tartozhatnak, mindegyik csoportról részletes leírást ad és tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy az ifjúsági munkás hogyan foglalkozzon ezekkel a fiatalokkal – hogyan építsen kapcsolatot velük és hogyan segítse őket tovább. Szó esik arról is, hogy a fiatalokkal foglalkozó ifjúsági munkás milyen határokat húzzon meg önmaga, családja és a fiatalok védelme céljából (nálunk sem ismeretlen sem a szolgálatért a családját feláldozó hívő, sem az egyházi közegben történő, fiatalok kárára történő szexuális visszaélés). Segítséget találunk a könyvben azzal kapcsolatban is, hogyan formálhatjuk a fiatalokkal foglalkozó szolgálócsoport gondolkodását a kapcsolatok fontosnak tartásának irányába. Ez már csak azért is fontos, mert a „hagyományos” tanító, prédikáló ifiszolgálattal szemben a kapcsolatokon keresztül való szolgálat esetén egy tanító (mentor) sokkal kevesebb fiatalt tud elérni, így sokkal nagyobb szükség van hasonló szemléletű, felkészült szolgatársakra.

Az, hogy az ifjúsági munkában kiemelt fontosságot kell(ene) tulajdonítani a személyes kapcsolatoknak, nem új gondolat. Az eredeti nyelven 1988-ban, magyarul 2005-ben megjelent Ifjúságépítők (Jim Burns: The Youth Builder) első fejezetének is ez a címe: Mi a kapcsolatteremtő ifjúsági munka?, és számos egyéb példát lehetne hozni a szakirodalomból, ami a kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Amit Jonathan McKee hozzátesz ehhez a témához, az az, hogy a gyülekezettel kapcsolatba kerülő fiatalokat hat csoportba osztja és minden csoporttal kapcsolatban kidolgozza azt, hogy lehet megszólítani őket, kapcsolatot építeni velük és segíteni nekik abban, hogy továbblépjenek. A hat csoport a következő:


Evangélizáció
Tanítványozás
A „még mit nem!' fiatal A nem érdeklődő fiatal A dolgokat felmérő, ismerkedő fiatal Stagnáló, megrekedt fiatal Növekvő fiatal Szolgálatot kereső fiatal
> > > A lelki növekedés iránya > > >

(Megjegyzés: a fiatalok kategóriákba sorolásának épp úgy lehetnek előnyei mint hátrányai. Előnye az, hogy a lelki helyzetét beazonosítva kézhez kapunk ötleteket, megközelítési módokat, amik segíthetnek nekünk abban, hogy szólítsuk meg, hogyan inspiráljuk fejlődésre. A nagy képet nézve is adhat egyfajta látást az ifjúsági munkásnak, perspektívát, ami túlmutat azon az elképzelésen, hogy az ifjúsági munka egyenlő minél több fiatal gyülekezetbe hozásával, gyülekezet közelében tartásával, akár lelki mélységek nélkül is, pusztán a létszám vonzásában élve. A kategóriák hátránya lehet az, ha mindenképpen rá akarjuk húzni valamelyik lépcsőfokot valakire. Mindenki másmilyen, mindenki másmilyen lelki utat jár be, ráadásul ez a fejlődés nem minden esetben lineáris. Egy megtért fiatal életében is lehetnek törések, visszaesések vagy egyéb, traumára adott válaszok, ami miatt úgy kezd viselkedni, mint egy vallást elutasító nem hívő. Ez esetben nem lehet vele úgy foglalkozni, mintha még soha sem hallotta volna az evangéliumot vagy nem járt volna hívő közösségben. Egy gyülekezetbe született, felnőtt fiatal is lehet az „evangélizáció” csoportba osztott kategóriába tartozó, még akkor is, ha minden alkalmon ott van, bemerítkezett és aktív a szervezett programokon. Sőt, sok gyülekezetben felnőtt fiatal lép ki úgy az önálló, felnőtt életébe, hogy a „még mit nem” csoportba tartozik... (Lásd még: You Lost Me ).


A könyvvel foglalkozó bejegyzés következő részében megnézünk pár dolgot, amit az egyes csoportokról fontosnak gondol a szerző.


Részlet a könyvből:


A Mr. Krabs (Rák úr) szolgálati módszer

Azok a keresztények, akik ezt a módszert követik, olyan megszállottan hirdetik Krisztust, amilyen megszállottan a Spongyabob népszerű szereplője, Rák úr próbál pénzt csinálni. Minden Spongyabob rajongó tudja, hogy ha Rák úr felbukkan valahol, csak egy célja lehet vele: még gazdagabb akar lenni.

Néhány keresztyén pont így van az evangélizálással is. A Rák úr stílusú szolgálat azt sulykolja, hogy minden szükséges módon evangélizálnunk kell. A módszer kedvelői sokféle konfrontatív módszert használnak: traktátusokat, kérdőíveket, trükkös fogásokat, csupa olyat, amitől azt remélik, hogy a keresztyének ezek segítségével majd valahogy szóba hozhatják a Jézusos témát.

Évekkel ezelőtt a fiamat a vasárnapi iskolán megtanították egy ilyen módszerre. Kapott egy szép kis traktátust, aminek a tetején egy pénztárca élethű képe csillogott, pár kikandikáló bankjeggyel. Ha leraktad ezt a traktátust a parkban egy pad alá vagy egy piknikezőhely mellé, könnyen igazi pénztárcának nézhették az arra járók. Persze amikor a (még) boldog megtalálója felvette a csalóka kis traktátust és kinyitotta, valami ilyesmi szöveg fogadta: „Ne legyél nagyon csalódott! Amit most találtál, sokkal többet ér, mint akármennyi pénzt!” Ezután a traktátus beszélt Isten szeretetéről, bűnről, Jézusról... Értjük, gondolom.

A Rák úr-módszer csakis az eredményre koncentrál. „Meg kell osztanunk Jézust! Kit érdekel az, hogy mennyi embert riasztunk el a módszereinkkel!”

A nyilvánvaló probléma az a tény, hogy a módszer áldozatai (a járulékos veszteségek) sokszorosan felülmúlják a pozitív eredményeket. Persze a módszer támogatói majd így védekeznek: „Ha csak egy ember is megtért, már megérte!” Persze, felejtsük el azt a több százat, aki meg ezek után látni sem akarja a keresztyéneket...

(3. fejezet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése