- Sziasztok! Meghoztam a szamarakat! Kinek adhatom át a számlát?
- Ööööö... Mindjárt szólok a Mesternek, végül is ő kérte, talán az a legjobb, ha ő veszi át őket.
- Rendben, de ha lehet, akkor légyszi siessetek, mert még vagy tíz helyre kell ma szállítanom árut, ilyenkor húsvét táján mindig őrültek háza van a futárszolgálatnál. Nem értem, az emberek minek küldenek ennyi vackot egymásnak, csak mert pár nap múlva kölnit spriccelünk a csajokra.
- Háááát, az az igazság, hogy a Mestert nem bírtam most rávenni, hogy idejöjjön, nagyon elfoglalt, épp a következő nagy csodáját tervezgeti, de Péter azt mondta, ő majd átveszi.
- Nekem aztán édesmindegy, csak egy aláírás kell, meg a pénz és már itt sem vagyok. Köszöntem!
- András, mi a fene baja van a Mesternek, tisztára magába van zuhanva?!
- Ezt pont tőlem kérdezed, Péter? Te voltál vele egész nap, én Júdással a szamarakon dolgoztam, hogy időben meglegyenek. És szerintem a legjobb akciót sikerült elcsípnünk!
- Engem most per pillanat nem az akciótok érdekel, hanem a Mester! - vágta rá dühösen Péter. - Amúgy meg eddig semmi baja nem volt, ahogy meghallotta, hogy itt a futár, mintha kicserélték volna!
- Lehet, hogy megint ez a halálfélelem jött rá, mint ami a múltkor is kerülgette? - mormogta András.
- Ki tudja? Lehet, hogy a túl sok csodatétel annyira kimerítette, hogy pánikszindrómás lett?! - tépelődött Péter.
- Ha ez így van, senki sem tudhatja meg! Amit lehet, meg kell tennünk, hogy a tekintélyét megvédjük, amíg jobban lesz! - szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon András.
