Ifjúsági
szolgálatot akarunk indítani, vagy át kell vennünk egy létező
csoportot, esetleg egy leszállóágba került ifi túléléséért
küzdünk – legyen bármelyik helyzet, a létszám kérdése
valamilyen módon elő fog bukkanni. Hány ifis kell ahhoz, hogy
értelme legyen feléjük szolgálni? Hány, az adott korosztályba
tartozó fiatal legyen hajlandó eljönni, hogy érdemes legyen
elindítani egy csoportot, egy új szolgálatot a számukra? Hány
hallgató kell a tanítónak, hogy ne érezze magát kellemetlenül
se az igehirdető, se az igehallgató az ürességtől kongó
teremben? Hány rendszeresen visszatérő fiatal kell ahhoz, hogy a
csoport átlépje a kritikus tömeget és stabilizálódjon, sőt,
növekedési pályára álljon?
A
válasz: attól függ, milyen modellben gondolkodunk. Van olyan
modell, ami bizonyos létszám alatt nem működik és van olyan, ami
minden létszámhoz képes alkalmazkodni. Az előbbi a programokra
alapozott, az utóbbi a pásztorolást előtérbe helyező
modell. A tanítást fókuszba állító, tanterv-modell is
működhet mindenféle létszámnál, de legjobban egy kisebb
csoporthoz illik.
A
gyakorlati tanulság: ne a létszámot próbáljuk a fejünkben
létező modellhez alakítani, hanem az adott pillanatban elérhető
létszámhoz igazítsuk a szolgálatunk alapjait. A létszámhatárokhoz
meg az egyszerűség kedvéért válasszunk bibliai számokat. Vagyis
a címben feltett kérdésre nincs válasz: minden létszámnál
lehet ifiszolgálatot vinni, csak minden létszámnál máshogyan.
A
létszámok:
0
fő
Ennél
lentebb nehéz menni, bár ha a múltban történt valami az adott
gyülekezetben, ami miatt a szóba jöhető fiatalok negatívan
gondolkodnak a közösségről, akkor ez a szám lehet akár mínusz
is (azon fiatalok, akik "biztos" nem fognak az adott
gyülekezetbe eljönni), de a lényegen nem változtat.
A
gyülekezetben nincs ifjúsági szolgálat, lehet, hogy – hívő
családtagokon keresztül – akad néhány fiatal az istentiszteleti
alkalmakon, de ők nem alkotnak közösséget és nem is akarnak
külön ifjúsági alkalomra jönni. Ha a gyülekezet vezetősége és
szolgálói körében sincs olyan, akinek a szívén lenne az
ifjúsági munka, akkor a történet itt véget is ér. Ha viszont
szeretnének ifjúsági szolgálatot és ezért még tenni is
hajlandóak, akkor a következő lépésekkel lehet elindulni:
1.
Imádkozni.
Az imádság mindennek az alapja. Ha nincs megfelelő
ember a szolgálatra, akkor itt kell elkérni, itt kell elsősorban
dolgozni érte – megelőzve és megtámogatva az ifivezető
keresését. Ha már van jelölt, aki elkezdi majd a szolgálatot,
már a konkrét ifisek érkezése előtt tegye az élete részévé a
szolgálatért való imádkozást, még jobb, ha ez közös
imádkozást jelent valakivel.
2.
Kiképezni.
Az ifjúsági szolgálatnak nagyon sok olyan része
van, amit meg lehet tanulni, sőt, az aktív, gyakorló ifjúsági
munkásnak is folyamatosan tanulnia kell, képeznie magát. Ha még
nincs konkrét ifiszolgálat, az csak segíti a felkészülést: az
ifire szánt időt (ami sok idő!) alapozásként szánjuk a
felkészülésre. Olvassunk idevágó szakkönyveket (itt jobbra is
van több, már magyarul is sok elérhető, angolul meg egészen
speciális résztémákról is vannak könyvek), látogassunk
honlapokat, blogokat, látogassunk meg más, működő ifiket (lehet
más felekezetből is), figyeljünk, kérdezzünk, építsünk
kapcsolatokat. Mindenből és mindenkitől lehet tanulni – ha mást
nem, azt, hogy ne csináljuk a dolgokat. (Néha ez a legértékesebb
információ!) Ha nem érdekel annyira minket az ifjúsági munka,
hogy tanulni akarjunk róla, akkor inkább keressünk más
szolgálatot!
3.Kialakítani
a szolgálat hátterét.
Nagyon
sok gyülekezeti munkás szenved attól, hogy magányosan viszi a
szolgálatát, az ifivezetők sem kivételek. Ennek az oka többféle
is lehet, de a hatása mindig ugyanaz: a lelkesedés elvesztése, a
szolgálat ellaposodása, megkeseredés, a végén a szolgálatból
(sokszor a gyülekezetből) való kilépés. Az Újszövetség nem
támogatja a „one-man-show” jellegű szolgálatokat, ezért
nekünk sem kell ezzel próbálkozni. Ezért fontos már az
előkészítő szakaszban kialakítani a leendő szolgálat hátterét.
Vagyis a leendő ifivezető keresse meg azt a pár embert, akivel
rendszeresen tud beszélgetni és imádkozni a szolgálatával
kapcsolatban. Kérje a vezetőjét (lelkész, idősebb hívő,
gyülekezet valamelyik vezetője), hogy találjanak egy rendszeres
alkalmat arra, hogy a szolgálatot és a szolgálót gondozzák. Nem
csak akkor kell leülni beszélni, amikor már valami gond vagy nehéz
probléma van! Egy ifiben (vagy az előkészítésében) mindig van
téma: miért imádkozzunk, mit tanultunk, mit tanítunk, milyen
ötleteink vannak, mi sikerült jól, mi nem, mit olvastunk, mit tanultunk, ki jött,
ki nem jött... Az előkészítő szakaszban még több ideje és
energiája is van erre a leendő vezetőnek, de ha már benne van az
ifiszolgálatban és még nincs ilyen gondozói háttere, akkor minél
előbb ki kell alakítania (a vezetőtől ki kell „követelnie”
magának.) Ha a gyülekezeti háttér nem alkalmas rá valami miatt,
akkor próbálhat az interneten keresztül is egy ilyen kapcsolatot
kialakítani.
Ajánlott
irodalom: Doug Fields: Az ifjúsági munka első két éve,
Céltudatos ifjúsági szolgálat (9. rész)
További létszámok (a következő bejegyzésekben, megjelenés után linkké alakítva):
További létszámok (a következő bejegyzésekben, megjelenés után linkké alakítva):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése